Mindig is szeretted volna átélni az élményt, hogy besétálsz egy autószalonba, és megveszel egy új autót? Új szerzőnk tollából megtudhatod, hogy milyen volt új autót vásárolni, és birtokolni a válság ideje alatt  és miért cserélte le mégis inkább egy használtra.

Honnan indulunk?

Családban több új, és használt autó megfordult már. A jobbkormányos Mercedes lakóautótól a szintén Mercedes motoros fekete Volga kombin át, egy Talbot Samba Cabrioig. Ez utóbbit (ami egy külön cikket is megérne) felváltva használtam egy egy-literes, klíma és elektromos ablak nélküli régi Swifttel. Illetve nagyrészt a Swiftet nyüstöltem. Talbot-t csak akkor vettem elő, ha nem számított, hogy odaérek-e valahová, vagy újfent kötél végén végzem. Ha ment, akkor az egy fiatal srácnak maga volt az álom: nyitott tető, hörgő kipufogó 1,4 motor, de 900 kiló alatti tömeg, alufelni, meg beépített pun...csajmágnes.

Ám a családi kupak-tanács úgy döntött, hogy mindkettőnek menni kell, és én az agromerációban autó nélkül maradtam jó pár hétig. Már el is kezdtem 123-as Mercedeseket nézni, amikor édesapám megszánt: menjünk (számomra életemben először, és valószínűleg utoljára) új autót venni!

2008-at írunk, a válság kitörése után közvetlenül (tudom, rohadt búrzsujok). Az autó- kereskedők épp az aranykoruk után, némelyik még épp a megszűnés előtt (akadt olyan Dacia kereskedő, aki nem volt hajlandó eladni az autóját, mert svájci frankban finanszíroztatta, és többet kellett volna érte fizetni, mint amennyi a listaára).

A vásárlás

Az új autó vásárlását senkinek nem tudom ajánlani: gazdaságilag védhetetlen (közgazdászként többször kiszámoltam), friss modell esetén még nem ismertek a típushibák. És ha azt gondolod, hogy te fogsz az új autóban először fingani, akkor el kell, hogy keserítselek: a gyárban is kiáll valaki a gyártósorról, a trélerre sem magától kerül fel és le, és az átadóba is beparkol valaki. Viszont új autót birtokolni a világ egyik legfelemelőbb érzése!

Bárhová indulsz, biztosan odaérsz. Ha meg nem, akkor az assistance szolgáltatás megoldja. Makulátlan az új autód és úgy fénylik, mint a Salamon töke. És az az új autó szag! ( Ha lenne valóban új autó illatú illatosító, újra használnék illatosítót az autóban.) Még akkor is megnézik az utcán az új autót, ha az a világ legérdemtelenebb, szürke eminenciása. 

De a történetet folytatva ellátogattunk a Zay utcába, ahol a márkaképvisletek száma vetekszik azzal,  ahány közbeszerzést nyer Mészáros Lőrinc egy héten. Jelen pillanatban közel 20 márka közül lehet válogatni, de akkoriban sem lehetett sokkal kevesebb.

Korábbi autóvásárlási szokásainkból kiindulva első körben a Skodákat tekintettük meg. A friss modellek között szinte megbújt egy igen jó áron kínált úgynevezett szalonautó is. (Ez az elnevezés egy bemutató autót takar, ami a szalon előtt, illetve a szalonban állt egész addigi élete során, alig pár kilométert megtéve.) Szerencsénkre épp a szalon vezetője kérdezte meg, hogy mit is szeretnénk. Édesapámmal válaszoltunk, hogy természetesen autót vásárolni és ez az autó pont meg is felelne nekünk, és az ára is tetszetős. Viszont nem szeretnénk érte többet fizetni, azaz a forgalomba helyezés, rendszámozás és egyéb járulékos költségeket belealudtuk az árba. Mivel ez simán ment, így még egy rádiót is kértünk a rádió-előkészítés mellé. Még ez is átment a rendszeren. Ekkor időt kértünk, és körbejártuk a többi márkát is. Amikor visszatértünk, kértünk a rádió helyett 4 új téli gumit. Erre következő választ kaptuk “De felnire nem szereljük!” Egymás kezébe csapva leültünk szerződést írni ("négy téli gumival a csomagtartóban" megjegyzést is rögzítettük). Így lett életem első (és valószínűleg utolsó) új autója egy első generációs Skoda Octavia. Persze nem a csúnya sima öt ajtós, hanem a formásabb kombi.

Az autóról

Skoda Octavia Classic kombi 1,4 16 szelepes 75 lóerős verzió. Felszereltségét tekintve manuális klíma, első elektromos ablakok és tetősín voltak az alap extrái, amikhez kapott körbe ablakokat sötétítő fóliát, tolatóradart és egy jobb minőségű bőr kormányvédőt (magam varrtam fel rá). Ez már a facelift utáni verzió, szerintem szebb műszerfallal; illetve az első ülések háttámlái is ki voltak könnyítve, talán a hátsó sort is hátrébb tolták. De minden esetre így már hátul nem csak Buddhát lehetett szállítani lótuszülésben. Egy nem túl hátratolt első ülés esetén egy normál ember lába is befért…  ...cipőkanállal... ...valahogy.

Szóval az új autó miatt érzett eufória és a tulajdonlás tudatmódosító hatása eltompította az érzékeimet. Így utólag természetesen egy buta futóművű, alulmotorizált felfújt kisautó volt az egyes Octavia. De a maga puritán formájában mégis szerethető. Bár élvezetet inkább a motorozásban  és a vitorlásban kerestem, annyira ingerszegény.

Hosszú távú tapasztalatok

Amit birtokolsz, az birtokba vesz. Emiatt az új autó miatt vettünk egy mélygarázs helyet (mégse álljon kint az autó). Mivel tényleg makulátlan volt, minden egyes kis karc, parkolási horzsolás fizikailag fájt, még ha nem is én okoztam. Ráadásul az autó orra legendásan alacsony. Már az első téli havazáskor elhagytam a koptatót illetve a motorteret takaró alsó burkolatot. Az így magasabbá vált autóval sem lehetett egy közepes méretű padkára sem felállni, és bizony a rézsűket is messzire kellett kerülni, nehogy letépjem a lökhárítót.

Viszont utazni viszonylag kényelmesen (már ha nem hátra szorultál) lehetett benne. Az ülések nekem megfelelőek voltak, bár az ülőlap lehetett volna hosszabb, a futóműve ügyesebb (hátsó merev híd sokszor elpattant), és a váltójára sem lehet büszke az a gépész, aki tervezte.

Mondjuk lehet, hogy nagyobb emelkedőn a százas tempóhoz is vissza kellett gangolni 4-esbe, de egy Skoda Fabia 1,9 SDI (64 lóerő!) használónak ez szinte magától értetődő. A vegyes átlagom 7,4  l/100 km volt, de autóúton 6,4l-re is le lehetett szorítani a fogyasztást (meg 8 liter felé vinni városban).

Majdnem pontosan 100 ezer kilométert tettem meg eladás előtt az autóval. Imádtam a Nicki Minaj hátsójánál is nagyobb csomagtartót. Egyszer még a patkány stílusú Schwalbémet is elnyelte a csomagtartója. De hoztunk haza a svájci rokonoktól gyerekkádat tartóval, futó babakocsit mózes kosárral, autós üléssel, megszámlálhatatlan gyerekruhával. Mindezt egyszerre. De belefért egy XXL-es szekrény szétszerelve majdnem az egész beltartalmával is. Viszont, aki kempingezni, vagy szerelmeskedni szeretne a ledöntött üléseken csalódni fog: van egy lépcső a csomagtartóban.

A használat 8 éve alatt mindössze néhány problémám adódott vele. Rögtön új korában a hátsó ülésdöntés mechanikájában valami eltört, amit garanciában javítottak. Egyik szerviz alkalmával nem jött le a rászorított olajszűrő, amit a Novoth Auto orvosolt.

Mechanikusan mindössze egy hibája volt, de azt kétszer: egr szelep fagydugóját lőtte le. Egyszer vidékre menet egy szerviz közelében (ott kellett hagyni pár napig), egyszer meg Budapesten, munkából haza felé tartva. Ez utóbbi alkalommal már magam szereltem: pár csavar és pár perc alatt meglett. Mindezt már közvetlenül eladás előtt. Már megvettem az új akkumulátort és fékbetéket is az autóhoz, de még a gyáriakkal adtam el.

Az utód

Ha rajtam múlt volna még évtizedekig ezt hajtom, mert végre olyan árba zuhant az értéke, amit már megengedhettünk magunknak. Megvoltak azok a makulák, amik miatt már merte akár felségem is használni az autót. De a család újra új autót vásárolt, és nem akarták eladni a végig a tulajdonunkban lévő Volkswagent. Így én eladtam az Octaviat, és az ugyanannyi idős, szintén facelift utáni MK1-es 1,9 PDTDI Touranra cseréltem.

• Sokkal jobb autó, mint az Octavia volt? Persze (majdnem kétszer többe kerül még használtan is)!
• Megbízhatóbb? Aligha (bár még nem hagyott ott sehol, de eszi az olajat és már turbótisztításon is átestünk, nem is beszélve, hogy a webasto most sem jó) .
• Jobban szerettem a régit? Naná!
• És visszacserélném rá? Soha. Annyival kényelmesebb, annyival jobban igazodik a családosok igényéhez, hogy most egy alig 30 ezret futott VII-os golfra sem cseréltem el (hová férnének a kiscsopis aták cuccai?).

Újra cserélni talán soha sem fogom a jelenlegi autóm. Egyszerűen nem ér meg több millió forintnyi különbséget az a jó érzés, hogy új autót birtokolsz. A legjobb választás egy ismert előéletű, alig használt példány. De új autó vásárlókra is szükség van, hogy legyen a magunkféléknek használt. Szerencsére nekem ezt a szerepet felvállalta a családom, míg én élvezem a lepattanókat.