A baleset hét évvel ezelőtt történt. Két gyerekkel odébb, de egy házassággal idébb. Akkor még műtétem sem volt soha. De az apró kavicsoknak (és saját tapasztalatlanságomnak) hála azóta többször is a kés alá feküdtem.

TC unszolására akkor leírom hogyan is történt az, hogy a nemzeti vagyon egy része platina formájában rám lett bízva nagyjából egy évig. Az ott kezdődött, hogy vettem egy motort: végre! Egy olyat, amit nem kell annyit szerelni, mint amennyit motorozok vele. Meg meg tud állni, ha kell. (Jawa 350/634 illetve sok szoci kismotor után ezek nem annyira egyértelmű dolgok.)

Mindezek mellett kényelmes az üléspozíciója, nagyjából egyenesen ülök. Ennek meg is felel ugyebár a BMW F650.

Csütörtökön elhozta a srác a motort a munkahelyemre, majd azzal mentem haza. Pénteken is azzal mentem dolgozni, hogy délután elugorjak egy biztonsági láncot beszerezni. Ha már ott voltam vettem egy tárcsafékzárat is. Szombaton egész napos autós családi "elmegyünkmesszireéskésőnérünkhaza" volt, így vasárnap délután motorozni készültem. Egyik barátomat beszerveztem, hogy guruljunk egyet. Gondoltam megmutatom az új motort a régi motorosnak: Édesapámnak. Szüleim megnézték majd Erik szól, hogy jó lenne tankolni. Mondom semmi gond, a legközelebbi kúthoz elugrunk. A keresztforgalom óriási volt. Erik átment az első adandó alkalommal, én még álló helyzetben vártam, hátha lesz megint egy lehetőség. Lett, én is húztam egy kövéret kb 17:00-kor:

A kereszteződés közepénél valami (vagy por, vagy kavics) megdobta a motor hátulját. Próbáltam összeszedni, de nem sikerült. A kereszteződésen még átjutottam, de aztán már nem voltam elég ügyes: elestem. Motor a nyárfa alatt, én nem messze tőle. Esés közben már éreztem, hogy megütöttem a bal lábam. Amikor megpróbáltam ráállni, nem jött össze: éreztem, hogy ez törött. Odamásztam a motorhoz, leállítottam, ne járjon kenetlenül. Ezután telefon elő, fölhívtam Feleségem, hogy eltörtem a lábam, majd még hívom. Felhívtam Édesanyámat, Édesapám vette föl, és mondtam, hogy elestem, eltörtem a lábam, jöjjenek a motorért. Ezek után megkérdeztem a jó magyar szokás szerint már ott nézelődő tömeget, hogy hívott már valaki mentőt, vagy hívjak? Miután megnyugtattak, hogy ők már megtették (ők is jók valamire), ekkor végre hátradőltem. Ekkor csörög Erik, hogy: "Te nem ez a benzinkút?" Mondom: "De, itt fekszem a hát mögött eltörtem a lábam." Erre a válasz: "Neb@ssz."

Ezután jött egy ürge, aki orvosnak vallotta magát, és megnézte a lábam. Kérdeztem tőle, hogy műteni kell-e? Sajnos azt mondta 80-90% hogy igen, és nem igaza lett? De ez majd még később. Inkább azt mondta, hogy beköt egy infúziót. Mondtam, az nem jó ötlet, de meggyőzött, hogy ha nem ő, akkor a mentősök, és ez időnyereség. Mondom jó, de tűfóbiás vagyok, úgyhogy ügyesen. Bal kézen próbálkozott először, az nem jött össze. A jobbon már sikerült egy olyan centrálvénát összehoznia, amit kinyújtott kézzel használtam egész korházlétem alatt. Hiába mondtam neki, hogy tudom, hogy az adrenalin dolgozik, és ilyenkor nem tudja az ember, hogy mi még a baja, de nekem csak a lábam tört el, attól még végigtapogatott. Semmi.
Közben megérkeztek a rend védelmezői. Párbeszédünk:

Mi történt?

• Elestem a motorral.
• Magától, vagy valaki önnek ment?
• Nem a kereszteződés közepén valamin megcsúsztam, aztán elestem.
• Volt magán bukósisak.
• Persze, fullra be voltam öltözve. (Barátom szerint: Elnézést, hogy most így nincs rajtam, de melegem volt :P)
• Alkoholt fogyasztott?
• Nem, még tegnap sem, de ha gondolja megfújom a szondát.

Láttam a fején Kovács II tizedesnek jár az agya, de aztán feladta a harcot, és továbbállt. Nem sokkal később jött a mentő is. Mi történt, mi fáj, mondom mi van, végigtapogatás, mondják, hogy ugyan semmi baja a gatyámnak de le kell vágni rólam. Erre felkészültem, csinálják, majd eszmecsere, hogy hová is menjünk: Újpestről érkeztek, a baleset Fóton történt, Budapesti lakos vagyok, a területileg illetékes az Vác. De hogy Budapest közelebb van. Nekik is jobb volna, de a mentőirányító, vagy diszpécser szerint Vác.

Jó kapok egy vákumágyat, és irány Vác. Édesanyám velem jön. Eddig is tudtam, hogy sz@rok a magyar utak, de most éreztem is minden kátyúját... A legrosszabb a váci kórház udvara. Megérkeztünk, nézegetés, röntgen, mellkasról is, mert az motorosoknál kötelező, nézegetés, és kérdés, hogy itt vagy Budapesten műtsenek. Mondom mi szól az egyik, mi a másik mellett. Majd kiderül, hogy nem férek be a műtőbe irány Bp. Közben Vácra odaért Feleségem, így kaptam rövidgatyót, így irány Fiumei út. Nem az az oldala, hanem a másik. Feleségem követ minket autóval, én meg egy teológushallgató mentőssel igyekszem a beszélgetni. Már-már filozófiai hangulata lett a beszélgetésnek, amikor látom, hogy a Stadionoknál vagyunk. Mondom menjünk egyenesen, és mindjárt otthon leszek. De nem. Megérkeztünk a Baleseti Sebészetre, és lassan feleségem is ott lett. Összefutunk egy ismerőssel, aki meg festett: eltört a keze. Egy másik ürge meg Hayabusával esett, és ott állgodát mögöttem. Kérdezem, hogy mi a baj? Rövidgatya, póló az a baj. Ha én esek így, semmi bajom, mert be voltam öltözve. Mindegy, lassan rám kerül a sor, újabb röntgen, de most a medencéről is, merthogy az is kötelező motorosoknál. Még mielőtt a mellkasomat is még egyszer lefotózták volna, mondom, hogy azt már megcsinálták Vácott, úgyhogy azt nem kérném.

Mindegy, innentől kezdve már magyar egészségügy. Epidurális érzéstelenítéssel belekerült egy lemez, és 9 csavar, olyan éjfél körül.  Az a vicces, hogy 10 évvel ezelőtt ezt csak begipszelték volna és csókolom. Most meg kb egy év múlva kivették a nemzeti vagyont a lábamból. Ezalatt értékesebb voltam. De akkor sem sokkal, mert ezek már orvosi fémek, és nem platinák. Legalább megtarthattam őket.

És most a fotó arról a motorról, amivel elestem:

Egy index minusz

Milyen szépen látszik, hogy hol találta el a lábamat a motor? :)

És igen. Más baja nem lett. Még karcosnak is alig lett karcos. Hiába na, a lábammal szépen aláfeküdtem (nem ajánlom senkinek, hogy így védje a motorját).  Azt hiszem ebből a sebességből kihoztam a maximumot...